Nyrst - Orsök (2020)

Izland. A történelemből már tudjuk, hogy a vikingek is megfordultak itt.
De még az ő foguk is bele-beletörött ebbe a zord tájba. Területe az adatok szerint nagyobb, mint a miénk, de meglehet, hogy rajtam kívül  nem igazán rohangászna sok ember a pusztáikon. A téli gyerek, mint én, él hal az ilyen szimpla dolgokért. Így talán nem véletlen, hogy az említett zenekar black metalt játszik. 

A zene hideg, fagyos. Szerencsére a folk metalos téblábolásnak nyoma sincs.  
A már jól ismert klisék sem árasztják el a dalokat olyan szinten ami egy kezdő (4 évvel egy demo után még semmi se biztos) bandára jellemző lenne. Inkább olyan, mint egy jeges folyam.Pedig ez a banda első lemeze. A csapat ezek után érthetően a skandiváv térség zenei vénáiból merít mert ugye nincs új a nap alatt, de jó dalokat még lehet írni. És a dalok bizony jók lettek.

Abhorrent - Katabasis (2020)

Death/thrash a chilei Santiágóból.

Ahogy néztem a metallumban a róluk található infót nem ma kezdték a zenélést. 15 éves kihagyás is szerepel az 1996-os lemezük után. Így redukálódott az albumuk száma.

Az idei anyagot hallgatva (ami az első találkozásom is a csapattal) nekem a brazil Sepultura korai Schizophrenia,Beneath the Remains lemezei ugranak be ha nagyon hasolítani kellene őket egy másik zenekarhoz. A kaotikus csörömpölés itt is felüti fejét időnkét. De öröm hallgatni miután ez elmúlt.

Deinonychus - Ode to Acts of Murder, Dystopia and Suicide (2017)

Nemrégiben találkoztam először a hollandiából származó csapat nevével és 2017-es albumával. Rögtön megtettszett az a hangulat és magába is zárt amit a dalok árasztanak magukból. A black/doom opuszok az élet és a költészet mocskosul árnyékos oldalán helyezkednek el. Semmi fény, semmi remény, halál és sötétség.

Warbringer - Weapons of Tomorrow (2020)

Az amerikai thrash brigád egy méregerős lemezzel jelentkezett.
Bár mielőtt elkezdtem volna a korong meghallgatását nem is vártam másra.
Nem kellett csalódnom.
Thrashereknek kötelező.