Paragon Zero - Omass , Ep (2020)

A magyar black/death formáció idén jelentkezett második  Ep anyagával. A 2013 - as dalokhoz képest itt már jóval átgondoltabb témákkal találkoztam és, ahogy észrevettem a hangzás is jobb lett.  Míg a "Timeless... " direktebb érzéseket hozott most valami mocskosul jó atmoszférát, húsba hatoló gitárszólókat is kaptam.

Igen, ördögi, dallamokban (közel sem populáris szemétre jellemző) bővelkedő hangulat járja át a szerzeményeket. Minden hangszer szépen, arányosan szól, ami kifejezetten emeli a dalok értékét. Hét év kellett, hogy az "Omass" dalai megjelenjenek. Ez a hét év itt és most acélosabban szól, mint  gondolnád.

Front - Antichrist Militia , Ep (2020)

Néha a jól ismert videómegosztó is ad néhány kellemes percet, mivel itt futottam bele a finnországi black/thrash banda idei anyagába.

Semmi külcsíny, semmi kecmec csak darálás zsigerből.

Küld át te is a szomszédba az ördögöt !

Abrahel - Abrahel (2008)

Ha kedveled a 90-s évek black metal dalait akkor a brazíliai csapat lemezét is szeretni fogod. A csapat neve és a dalok története egy női démon "Abrahel' történetét hivatottak népszerűsíteni. Az egyik szerzeményt Quorthon emlékének ajánlották.

Helleborus - The Carnal Sabbath (2016)

Szimfonikus black metal az USA-ból. A lemez első harmada még erős Cradle Of Filth hatásokkal bír. Így aki az említett angol zenekart nem kedveli az valószínűleg már most kihátrál. Vagy épp hevesen köpköd. A végeredmény azonban korántsem kiábrándító. Már ha nem vesszük az Edge of Black Waters alapját, ami egy Kiss dal (God Of Thunder). Kapunk e mellé piszkosul jól eltalált heavy metal szólót is.

Mindezek után a dalok már nem a C.O.F.  hatás alatt hanem önálló lábakon állva folytatódnak. Persze az európai hatások ha nagyon akarjuk felfedezhetőek.

Minden hibája mellett többször hallgatható a korong. Érdemes próbát tenni vele. 

Darkflight - The Hereafter (2017)

Bulgária felkerült a metal térképemre. Igen, én is meglepődtem azon, hogy a kelet európai ország értékelhető zenei produktumot képes nyújtani. Black/doom dalaik megjegyezhető dallamai, és a minőség számomra emlékezetes perceket nyújt.
Melankólia lengi át a dalokat,amit az Expiring Soul c. dal, ami akár lemez "slágere" lehetne is tökéletesen példáz.

Enoid - Exilé aux confins des tourments (2016)

Korrekt black metal Svájcból.
A formáció egy embert rejt magában
Bornyhake-t, akit a a szintén svájci Borgne kapcsán már ismertem.
Egyedül az utolsó Ode à la haine c. dalnál akadtam fenn, ugyanis itt a Norvég Carpathian Forest Nostalgia-ja lett felhasználva. Koppintva, másolva másként mondva. Bár ha önálló darabként tekintek rá a másolás mellett még az is elmondható, hogy jó darab lett.

Isgärde - Jag enslig skall gå (2016)

Svéd black metal.

A lemez sok újdonságot nem igazán hoz.

Klasszikus módon illeszkedik stílusbeli skandináv társaihoz.

Az albumot a szerző (Somath) svédországi hazájának ajánlja.

Desgraça Eterna - Sombrio Pacto com a Escuridão Eterna (2018)

A dél-amerikai metal színtér mindig tartogat meglepetést. És ez alól a brazíliai csapat sem kivétel. Minden ízében tökéletes a lemez. Hibátlan.

Ez a lemez szénné lesz hallgatva, mert egyszerűen gyönyörű ez a fekete massza !

Osculum Infame - Eras Abissais (2017)

Old school death metal a brazil hordától. A dalok olykor némi black metalos hangulatot is árasztanak, bár ez elhanyagolható. A régi vágású halálmetál rajongók örülni fognak egy ilyen lemeznek. Tessék vele próbát tenni, mert megéri.

Obitus - Slaves of the Vast Machine (2017)

Hideg és rideg black metal a két emberes svéd formációtól. A  lemez egy dalt rejt magában, ami egy komplex kíméletet nem ismerő 45 percet jelent.

Erősen ajánlott.

Uraeus - Raw Necro Rituals, live (2016)

Ha az ember koncert lemezt hallgat akkor előre tudja, hogy nincs stúdió minőség. Ez lenne a dolog bája. De ha a 13 dalból  ami itt hallható az első nyolc iszonyatos recsegése migrénes görcsöket okoz az már nem jó.
A maradék 5 dal épphogy arra elég, hogy magunkhoz térjünk. Pedig egy két jó és ötletes téma kitűnt a kásás halomból. De ez nem elég. Akkor inkább egy nagylemezzel kell próbálkozni a brazil bandánál.

Missas Negras - O Feto de Satanás, demo (2015)

A brazil black metal banda első próbálkozása.
A demó szintű produkció sajnos nem ér semmit.
Egy eredeti ötlet sincs amit ne vonna be a masszív unalom és érdektelenség. Emiatt erősen próbára teszi az embert. Felesleges belekezdeni.