A gyűlölet mélyen izzó lángjai ismét felkúsztak az égig. Pusztulásról dalolva égetik fel maguk körül a világot. Miközben minden elpusztul csak a nevetést hallani. Az önmagát felismerő és a létezést megvető lélek örök rothadásról álmodik és saját halálával együtt elhozza a tiédet is. Furcsa és idegen vágy ez, hiszen az életet olyan természetesnek vesszük, hogy sokan közülünk észre sem veszik a halál szükségszerűségét. Az új élet a halál maga. A halál a születés rettegett bölcsője. Ez az élet mulandó, undorító és mindig csak könyörög. Szép szavakért borul térdre. Félve öleli körbe magát a legmocskosabb helyen, hogy eltakarja szégyenét. Senki se vagy már csak egy kupac hús akit betakar a hamu.
The deep hatred glowing flames once again flung the sky. Destruction singing burning up the world around them. While all die just to hear the laughter. The self-recognition and existence defying spirit and dreams of bringing together his own death is yours to rot forever. Weird and strange desire it, because we take life for granted, that many of us do not realize the necessity of death. The new life is death. The cradle dreaded death at birth. This life is fleeting, and always begs disgusting. Nice words for her knees. Fearing himself surrounded by on the Dirtiest place to hide her shame.Nobody are you
whom have a load of meat blanket of ash.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése