Az instrumentális "Solace" után érkezik meg az "In the Face of Despair". Komor death/doom témák uralják a dalt amik a 17 perces szerzemény közepe táján kezdenek háttérbe szorulni. Egy könnyed gitárszóló után már a nyugodtabb vizekre evezünk. De ennek is vége lesz, mivel visszatérünk a death/doom morózusabb hangjaihoz. Ezek után már "Separation Anxiety" következik. A gitárok rögtön súlyos atmoszférát teremtenek. Nyomasztó. Meglepő módon az old school death metál is feltűnik nem is egyszer. Bár csak rövid időre. Ugyanis a rövid szegmensek, mind hangszerelésében, mind a tempót illetően tökéletes példái a stílusnak. A negyedik tétel a "The Fading" visszafogott tempóban kezdődik el. Majd a jól ismert komorság jön felénk újra. Amit a gitárszólók tesznek könnyebbé a dallamokkal. Persze ettől még mindig a szakadék szélén érezzük magunkat, miközben végig a mélységgel nézünk szembe. Majd egy tempóváltás után ismét a death metál régi hangjai tűnnek fel. A dallamok azonban utat törnek maguknak. Itt teljesedik a dal igazán. A gitárszóló könnyű, légies hangjának hatása katartikus. És ez a dal befejezésére is hatással van. A záró tétel a "To Suffocate" a nyugalom hangjaival kezdődik. Itt érezni a depresszív hangulatot. Mintha nem is akarna semmit. Nem tolakszik. Majd az erősebb riffek törnek utat maguknak. Tökéletes folytonosságban veszik át a kezdő hangok által felépített utat. Igen ez itt a dallamos death/doom a halál árnyékában. Félelmetesen jó lezárása az albumnak.
A lemezborító Aaron Stainthorpe (MDB) munkája.
(Ritkán írok hosszabban. Most kipróbáltam, hogy képes vagyok e többet és jól írni)
---
Death / doom in the USA. The songs including the theme of depression.
Arrives at the "In the Face of Despair" After the instrumental "Solace." Grim death / doom themes dominate the songs that are beginning to fade in the mid 17-minute song. After an easy guitar solo has a calmer pastures. But this is going to end as we return to the death / doom sound darker area. After that, "Separation Anxiety" that follows. The guitars immediately create a serious atmosphere. Overwhelming. Surprisingly, the old school death metal can appear more than once. Although only briefly. Because of the short segments that both orchestration and the pace regarding a perfect example of the style. The fourth movement begins, "The Fading" moderate pace. Then the familiar gloom has come to us again. What guitar solos make it easier for melodies. Of course, this is still the edge feel, while along with the depth we face. Then again, look up old sounds of death metal in a tempo change. However, the melodies to pave the way for themselves. In the first full song really. The guitar solo is light, airy sound of cathartic effect. And it also affects the completion of the song. The final item was "To Suffocate" begins with the sound of tranquility. Here you can feel the depressive mood. He does not even want anything. No shoving and pushing. Then the powerful riffs manifest themselves. Perfect continuity was taken over by the home-built sound way. Yes this is a melodic death / doom in the shadow of death. Awesome end to the album.
Cover art is Aaron Stainthorpe (MDB) work.
(Rarely longer than I write. Tried Now that I am able to write well, and more)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése