Schizogen - Spawn of Almighty Essence (2020)

Az Ukrán banda idei lemeze számomra az első találkozás a csapattal (2016 az első korong dátuma). A death metal brutális és technikás vonalát követő formáció masszív rajongótábort alakíthat ki magának. Amire én bizony ezen lemez hallgatása közben 100%-os esélyt szavazok meg.

Architectural Genocide - Cordyceptic Anthropomorph (2020)

Kifejezetten kellemes death/grind lemezzel kezdi (egy demo,2018)  a texasi négyesfogat a nagylemezes pályafutását. Remélhetőleg kitart még az erejük, mivel ez a lemez jócskán tartalmaz erős pillanatokat.

Esoteric - A Pyrrhic Existence (2019)

Bízom benne, hogy éppeszű embernek nem volt kétsége az angol zenekar tehetségét illetően. Már ha van ilyen, amit én kétlek a metal berkein belül.

Ez az  egyed ha van nagyon egyedül érezheti magát. És ez maradjon is így.

Egy közel  100 perces mostrum az élő példa arra amit tulajdonképpen szavakba se tudok foglalni. Mert nem lehet. Egyszerűen lehetetlen. Hülyeséget firkálhat bárki, bármiről. De a zene iszonytató ereje és a szavak ítélete magárt beszél.

Dickless Tracy - Paroxysm of Disgust (2014)

A szlovén csapatot a 2009-es lemezük  a Halls of Sickness okán ismertem meg. Öt évvel ezután sem fogyott el az erejük. Brutális lett ez a produktum is.

Festival of Mutilation - Gods of Infernal Desolation (2009)

Bosznia-Hercegovina.
Első pillanatban bizony nem gondolná az ember, hogy ilyen minőségi tech/death lemezzel találkozhat az ember.
És mégis lehetséges.

Shitvomit - Amanita Berserkers (2019)

"Olav a jó viking nem fázik amikor az erdőben fát vágik"

Így kezdődik a kegyetlen viking mészárlás melynek történetét, zenei és lírikus vonulatát a magyar csapat  poétái hozzák el nekünk. A banda már jó ideje terrorizálja/rémísztgeti felkészület-len áldozatait.

Én ezzel a lemezzel és a banda nevével csak idén találkoztam először.

Az ember egy olyan csapatnál ahol viccet akarnak űzni valamiből death/grind alapon nem feltételezi a zenei tudást. Itt van hozzáértés. A gyorsan szabdaló költemények néha még black metalos(?) riffeket is hoznak. Irónia magasfokon. Viking és true blekk harcosok agyvérzést kapnak, de ettől függetlenül csápolni is lehet a szerzemények hallgatása közben.

Thy Antichrist - Wrath of the Beast (2018)

14 év után jelentkezett a kolumbiai csapat új nagylemezzel. Ennek a hátránynak az előnye pusztán annyi, hogy a közel másfél évtized bőven elég egy zenekar kiégéséhez és ez náluk nem történt meg. Kicserélődött a gárda nagy része is. A dalokra viszont nem lehet panasz. A 2004-es albumhoz képest egy új zenekart hallani ( ja már írtam, hogy a csapat új tagokkal is rendelkezik így ez az új zenekaros dolog nem meglepő).

Mindegy, a lényeg, hogy többször hallgatható változatos anyag lett. Akusztikus gitár, már már romantikus ördögimádat. Akinek ez kell vigye. Nekem tettszik.

Infrahumano - Echoes of Decay (2019)

A spanyol csapat első lemezével kifejezetten kellemes perceket okozott nekem. A régi sulis hagyományokon nyugvó dalaik annyira maiak, hogy nyugodtan megjelenhetett volna az album tíz évvel ezelőtt is.

Van még kérdés ?